Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Porcelán baba

2010.01.17

                              PORCELÁN BABA

 

- Gyere el velem a kiállításra!- kérte Imre Mártát.

- Mikor? – kérdezett ő vissza kíváncsian.

- Holnap délután. – hangzott a válasz a fürdőszobából.

- De hiszen tudod, hogy elígérkeztem Ibolyának! Megbeszéltük, hogy elmegyek vele egy

Kozmetikai bemutatóra. Azt mondtad, elmehetek. Én inkább odamennék jó? Nem baj?   Csend, Semmi válasz.

Másnap Márta már messziről észrevette Ibolyát, amint a buszról leszálló utasok között fürkészve kereste őt. Felemelte a kezét, hogy az asszony jobban észrevegye. Együtt mentek az Ibolya által már jól ismert emberek közé, akik az újonnan érkezőt is ugyanolyan kedvesen fogadták, mint azokat, akikkel már sokadszor találkoztak.

   Márta még is egy kicsit visszahúzódót, nem folyt bele a beszélgetésbe. Nem tudott szabadulni gondolataitól. Furdalta a lelkiismeret. Talán mégsem kellett volna eljönnie, Imrével kellett volna mennie! De a kozmetikai téma jobban érdekelte, mint a kiállítás. Azt másik napon is meg lehet nézni, de ez csak most van! Különben is Imrét hidegen hagyja, hogy hogyan lesz egy nő kellemes kinézetű. Neki elég a tudat, hogy Mártával bárhol bármikor nyugodtan megjelenhet, a többi nem érdekli. Próbált a közben elhangzó előadásra koncentrálni, de ez egyelőre nem sikerült neki. Gondolataiból Ibolya kérése zökkentette ki.

- Gyere, próbáld meg ezt a tesztet!- szólt Mártához. Ezzel ki tudjuk választani az egyéniségednek megfelelő parfümöt. Érdekesnek találta. Ráakadt arra az illatra, amely egy szempillantás alatt megnyerte tetszését. De hamar elkomorodott, amikor megtudta az árát. Neki, sajnos még erre is gondolnia kellett. Megveheti-e?

    Ibolya érdeklődve figyelte Márta viselkedését. Látta, hogy szeretne, de nem tud feloldódni, pedig nagy szüksége lenne rá. Az utóbbi időben Márta rengeteget dolgozott és saját magára nem jutott egy percnyi ideje sem. Minden energiáját a munkájára, a két fiára és a férjére fordította. Ezért is javasolta a bemutatót, hogy kizökkentse barátnőjét ebből a monotóniából. Nem akart beleavatkozni Márta életébe, de nagyon szerette volna újra boldognak, önfeledten nevetőnek látni. Amikor sikerült az illatpróba, gratulált Mártának, és nagy érdeklődéssel fordultak mindketten az arc kikészítése mesterének előadása felé. Márta, mint a szivacs itta be az új ismereteket és a többiekkel együtt csodálta a gyakorlati bemutatót. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen helyre eljut. A szeme láttára változott meg egy arc, ami a kikészítés eredménye ként jó néhány évvel fiatalabbnak látszott. Ekkor jött a meglepetés! A kozmetikus megkérte Mártát, hogy engedje meg, hagy fesse ki, hiszen az ő tudása is hitelesebb, ha olyan arcon végzi a bemutatót, amelyen még nem dolgozott. Márta nem tudott és nem is akart ellenállni a kérésnek. Feszültsége oldódott, most az érdekelte, tud-e olyan nyugodtan, olyan tartásban ülni, ahogy azt az előző modell is tette. Szemeit sokszor le kellett csuknia a festés alatt, így csak a hangokat hallotta maga körül, ahogy a tanárnő magyarázott. A többiek kérdezgettek, mutogattak, hogy itt, meg itt mi a teendő, ha… Nagy türelemmel és nyugalommal ült, hagyta, hogy fejét ide-oda hajlítgassák, kenjék, púderezzék, fessék. Amikor felállt a székből a többiek azt mondták: mint egy porcelán baba! Boldog volt!                                                                  

- Kíváncsi vagyok, hogy tetszik a férjednek! Vajon mit mond erre? Tényleg nagyon jól sikerült a sminked! - biztatta örömteli hangon Ibolya.

    Már sötét volt, amikor a buszmegállóba értek. Márta úgy érezte, mindenki őt nézi. Olyan érzés kerítette hatalmába, amit nem tudott megmagyarázni. Boldog volt és felszabadult, könnyűnek érezte magát, tele volt szeretettel. Legszívesebben mindenkit megölelt volna!

Régen volt ilyen jókedvű. Amikor a jegyet vette, a busz sofőr is rajta felejtette a szemét. Az asszonyt óriási büszkeség töltötte el, mint minden nőt, a negyedik iksz után, ha utána- fordulnak. Most már biztos volt abban, hogy a férjének is tetszeni fog. Megerősödött benne, hogy a lányok igazat mondhattak, tényleg úgy nézhet ki, mint egy porcelánbaba.

Alig várta, hogy hazaérjen és meg mutathassa magát Imrének. Nagyon kíváncsi volt, arra, ő mit szól hozzá? Neki is tetszeni fog? És ha nem?

     Otthon csend volt, az előszobában csak egy kis lámpa égett. Imre a szobában ült a tévé előtt. Talán el is szundikált, mert a köszönésre nem jött válasz. Márta benyitott az ajtón és izgatottan mondta:- felkapcsolom a villanyt, hogy láthasd milyen lett az arcom, jó?- és már nyúlt is a kapcsoló után, de félúton megállt, megmerevítette a férje hangja.

- Mi tartott ilyen soká!-? – harag, durcásság, sértődöttség volt a hangban.

- Megnézel? – kérdezte most már sokkal bátortalanabbul, mint az előbb, és nagyon szeretett volna igenlő választ kapni, de e helyett csak vállrándítás és ajakbiggyesztés volt a válasz.

      Mintha leforrázták volna! Lassan, csöndesen becsukta maga mögött az ajtót és a fürdőszobába ment. A fiai nem voltak otthon. Nem volt senki a szerettei közül, akinek megmutathatta volna magát. Az összes égőt bekapcsolta a fürdőszobában, csak úgy szikrázott, csillogott a tükrök által megsokszorozódott fény. Még egyszer oda állt a legnagyobb tükör elé, majd csendesen pergő könnyei és langyos víz segítségével lassan lemosta az arcát.

Ismét a régi, gondoktól megfáradt, szeretetre, kedvességre éhes Márta állt vele szemben. Meg fürdött, lekapcsolta a lámpákat és csendesen besétált a hálószobába.

Egy világ omlott össze benne. Ennyire haragszik a férje, mert nem ment vele? Ennyire nem érdekli már, hogyan néz ki a felesége? Kérdéseire nem tudott önmagának választ adni. A párját sem kérdezte meg.

    Bár karácsonyra Imrétől megkapta azt a parfümöt, amelyik a kozmetikai bemutatón annyira megtetszett, de nem tudott igazán örülni neki.

 

 Magdus

1995 március.            

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.