Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Merengés

2010.01.17

                                         MERENGÉS

 

    Márta nagyot sóhajtott, ahogy végignézett a konyhaszekrényben katonásan sorakozó edények, tányérok és poharak sokaságán. Mindegyikről eszébe jutott valami.

   Ebből a fehér kétfülű kis tálkából ette a nagyobbik fia a főzeléket. Nagyon jó evő volt, ez volt az adagja. Ő már 21 éves lesz májusban. A fehér, minta nélküli gránittányér az első volt, amit az esküvő után vett. Két lapos, két mély és két kis tányér. Akkor nem kellett több. Ebből a 6 darabból három még ma is meg van. Nászajándékba kaptak ugyan egy gyönyörű kékmintás porcelán étkészletet, de azt sajnálta mindennapra befogni. Csak ünnepi alkalmakkor vette elő. Félt, hogy el fogja törni. Ma is meg van minden darabja épségben. Ahogy most visszagondol, nem tört el sok dolgot. Néhány kistányért és poharakat. Nekikoccant a mosogató tál szélének és már tört is. Szerencsére nem történt soha komolyabb baj.

Itt ez a zománcos kis bögre, oldalán kedves kis virágcsokorral. A kisebbik fia ivott belőle annak idején és erre a virágra mutatva mondta ki először az „r” betűt „l”-nek ejtve: világ!

A barna virágos kistányér párját a nagyobbik fia törte el. Amikor kiesett a kezéből, a gyerek megszeppenve, nagy szemeket meresztve kérdezte:Anya! Baj? Hát persze, hogy nem volt baj!

Azok a nagy szemek még most is kérdőn fürkészik Márta reagálását, ha bizonytalanság fogja el fiát egy-egy cselekedetével kapcsolatban.

A kék lábas! Édesapa ajándéka! Ő olyan ember volt, hogy szeretett minden újat kipróbálni. Ez a lábas is az első teflonbevonatú edények egyike. Lánykám! Meglátod, milyen fantasztikus!- hozta Édesapa boldogan az edényt .Nagy örömmel fogadta, amikor legközelebbi látogatása alkalmából az ebben a lábasban készült étellel kínálta a lánya. Szegény, már 17 éve nem él. A lábas belsejéből régen lekopott a bevonat, de a külső kék festése még teljesen ép.

    Ebben az évben ki fogja cserélni az edényeit, ezt már régen elhatározta, de még mindig halogatja. Majd…Majd…Nem tudja, hova tegye a régieket. Még használhatók, nem lyukasak, csak megviselte őket az idő. Legtöbbjüket több mint 20 éve használja. A zománc itt-ott lepergett, főleg a fedőkről. Ezek még be is horpadtak néhány helyen. Nincs mit tenni. Az évek nem múlnak el nyomtalanul az edények fölött sem.

    És eszébe jutott Kató néni! Amikor Márta még kislány volt, szeretett Kató néni mellett sündörögni a konyhában. Kezébe adott néhány eszközt, amire szüksége volt. Pogácsa szaggatót, kenőtollat, fakanalat. De jó volt a fiókokat kihúzogatni! Mennyi minden volt ott! Félfejű fakanál, gyönyörűen színesre festett vágódeszka, kiskanál, virágmintás domborítással a nyele végén. A szekrény ajtaja mögött pedig sok, különböző méretű kopott edény. Akkor nem értette, hogy miért kellenek ezek az öreg holmik, amikor van Kató néninek pénze, hogy újat vegyen.

Most már tudja.

      Akkor a kicsi Márta arra gondolt, hogyha ő nagy lesz, neki csupa szép piros zománcos edénye lesz, fehér széllel és piros fedővel.

Lett is! De aztán elmúlt 20 év, az edények külsőleg megkoptak, de tele s tele lettek emlékekkel, melyek miatt nehezen tud megválni tőlük. 

  

    Magdus

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.