Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LELKIISMERET

2010.01.17

                                            

 

                                                Lelkiismeret

 

Még 1994-ben történt.

            A hentesüzletben karácsony előtti hajtás volt már. Rengeteg vevő, meghosszabbított műszak, hideg téli időjárás.

            Zsolt, a 20 éves fiatalember vállalta, hogy az üzlet előtt, egy sátortető alatt árulja a halat. Hideg volt a víz és a levegő, csúszott a hal, válogattak a vevők, mégis vállalta. Szerette a szakmáját.

-         Kibírom, Anya! Legyél nyugodt, csak néhány nap!- mondta vidáman, amikor

Édesanyja aggódva segített neki meleg ruhákat előkeríteni.

Zsolti már harmadik napja vágta, szeletelte csomagolta a halat. Keze kipirosodott és megdagadt a hidegtől, összekarcolta a halcsont. Este nem győzte kenegetni, borogatni, hogy másnap a vevők megelégedésére újra végezni tudja a cseppet sem könnyű munkáját. Ebbe az üzletbe szívesen mentek a vásárlók, mert a fiatal eladók mindig kedvesek, udvariasak és segítőkészek voltak.

 - Még egy utolsó nap és aztán szünet! Három nap otthon!- gondolta Zsolt. Otthon, melegben, újabb sebek nélkül. Ez idő alatt még be is gyógyulnak a sebei, néhány nap múlva már nem is fog emlékezni rá.

Alig várta, hogy leteljen a műszak, de még mindig sok ember állt türelmesen sorba a halért.

 

-         Kérek két szelet halat.- mondta bátortalanul egy idős néni.

-         Kettőszáz hetven forint lesz. –válaszolta Zsolt, miután két szép formás patkót tett a mérlegre.

A néni megszeppent, majd nagyon csendesen kérte:

- Legyen szíves inkább az egyiket kisebbre cserélni, mert csak kétszáz forintom van.

-  Rendben,-válaszolta Zsolt, és az egyik darabot kicserélte.

- Ez így kettőszáz húsz forint. –mondta, ahogy a mérlegre nézett.

- De nekem csak kettőszáz forintom van! – rebegte halkan az idős hölgy és nem tudta,      hogy zavarában mit tegyen.

- Írja az enyémhez azt a húsz forintot!- mondta ekkor a sorban egy férfi.

A néni hálálkodva köszönte kedvességét és boldogan tette el a két szép szelet halat.

-Tudod anya! – mondta este otthon Zsolt, amikor elmesélte a történteket az édesanyjának.- Csak azt sajnálom, nem nekem jutott eszembe, hogy így segítsek a néninek!

Magdus

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.