Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A GÓLYA

2010.01.18

                                   A GÓLYA
 

-         Nézd Péter!- mutatott fel Márta a villanyoszlop tetejére.

-         Tudod mi az ott?- kérdezet unokáját, akivel szokásos délutáni sétáját járta.

-         Gólyafészek! Látod milyen magasan, van?

-         Miért?- kérdez vissza Péter. – Milyen a gólya? Mi az? Hogy néz ki?- csak úgy záporoztak a kérdések.

-         Azért van magasan a fészek, hogy ne zavarják őt és a kicsinyeit.- válaszolta Márta.

-         De hiszen nincsen is kicsi a fészekben!- ellenkezett Péter.

-         Majd lesz, csak ki kell várni- biztatta a kételkedő gyereket a nagymama.

 

Szerettek együtt lenni. Minden délután, ha az idő engedte, néhány órát együtt töltöttek a szabadban. Egyszer az erdő felé vették az irányt, ahol apró virágokat nézegettek, és hallgatták a madarak csicsergését. Máskor a falu egyik szép házához sétáltak, ahol megnézték, hogy nyílnak a szebbnél szebb virágok és Mária néni, a háziasszony hogyan ápolja, védi, gondozza őket. Ha rossz idő volt, képeskönyveket, albumokat nézegettek otthon a szobában, vagy apró meséket találtak ki az ábrák láttán. Gyorsan eltelt az idő akkor is, ha rajzoltak, gyurmáztak, vagy vagdostak különböző mintákat. Remekül szórakoztak együtt. Most is megnézték a nagy albumban a gólyát. Márta keresett egy gólyáról szóló mesét, melyet elalvás előtt felolvasott az új élményektől alaposan elfáradt unokájának.

 

Péter, amióta a megszokott házi állatokon kívül meglátta az eddig ismeretlen gólyát a valóságban is,nem csak a könyvekben, azóta egyre gyakrabban kérte Mártát, hogy nézzék meg újra és újra.! Boldogan kiáltott fel, amikor a nagy fehér madarat meglátta a fészkén ülni.

-         Nézd Mama! Ott van!

A közelben volt egy kis pad, oda leültek és nézték a fészket. Egyszer csak a gólya felrepült, majd nemsokára két kicsi madárka nyújtogatta ki csőrét a fészekből. Péter határtalan boldogsággal szaladgált a villanyoszlop környékén.

- Kis gólyák, kis gólyák, kis gólyák!- mondogatta dallamosan.

Másnap az óvodában olyan lelkesedéssel mesélte el új élményét, hogy a többi gyerek is kedvet kapott arra, hogy lássa a gólya családot. Az egyik délelőtt az a csoport elment a gólyafészekhez. Péter büszkén mutatta az óvó néninek és az óvodásoknak az utat. Sajnos, csak a fészket látták, a gólyákat nem.

-         Biztosan most tanulnak repülni!- vigasztalta a gyerekeket az óvó néni. Vártak egy darabig, de aztán vissza kellett menniük a nélkül, hogy látták volna a madarakat. Csalódottan tértek vissza az óvodába.

 Péter alig várta, hogy hazaérjen, már is szaladt át Mártához. És elmesélte, mi történt

délelőtt. Beszélt a kíváncsi gyerekekről, a hiába való várakozásról, a csalódásról, a

         félelméről.         

      Beszéd közben a szavai akadoztak, majdnem hogy dadogott, olyan hirtelen akart mindent           

elmondani. Végül arra kérte Mártát, hogy menjenek ki azonnal a fészekhez.

-         Tudod Mama, mostanra már biztosan elfáradtak a kisgólyák és éhesek is, vacsorázniuk is kell, tehát biztosan hazaszálltak már! Mennyünk, nézzük meg!- türelmetlenkedett Péter.

Márta elsétált unokájával a villanyoszlophoz. Ő már messziről látta, hogy a fészek még mindig üres, de nem szólt. Gondolta, hogy bármelyik percben visszaröppenhetnek a kedves madarak. Az idő alatt, amíg ők oda érnek a fészek alá. Vett egy gombóc fagyit a gyereknek, hogy jobban teljen az idő, amíg várakoznak. A gólyák azonban nem jöttek vissza! Szomorúan sétáltak haza.

-         Mama! Már nem sokára sötét lesz! Nem fognak visszatalálni! Mi lesz velük?- aggodalmaskodott lefekvés közben Péter.

-         Visszatalálnak! Az állatoknak nagyon jók az ösztöneik és a tájékozódási képességük vigasztalta Márta az unokáját, de titokban ő is aggódott

-          

A gólyák másnapra sem tértek vissza. Péter nehezen feledte őket. Hiába várta újabb élmény a szomszédban levő kiskacsák születésével. Sokszor emlegette még a gólyákat. Márta elmesélte, hogy a gólyák déli országokba szállnak, mert itt nem bírják ki a hideg telet.

- Mama! Ha elmúlik a tél, ha megint meleg lesz, majd visszajönnek?

Most fordult elő először, hogy Márta nem tudott őszinte választ adni az unokájának. Ő tudta, hogy nem jönnek vissza, hiszen reggel hallotta, amint a piacon beszélték, hogy suhancok elpusztították a gólyákat.

 
 
Magdus

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.